1Aszáf tanítása. hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

2Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi idõbõl.

3A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

4Nem titkoljuk el azokat az õ fiaiktól; a jövõ nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

5Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felõl megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

6Hogy megtudja [azokat] a jövõ nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék [azokat] fiaiknak;

7Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az õ parancsolatait megtartsák.

8Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hû Isten iránt.

9Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

10Nem õrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az õ törvényében;

11Sõt elfelejtkeztek az õ tetteirõl, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

12Apáik elõtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

13Ketté választotta a tengert s átvitte õket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

14Vezette õket nappal felhõben, és egész éjen át tûznek világosságában.

15Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bõségesen, akárcsak a mélységes vizekbõl.

16Patakokat fakasztott a kõsziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

17Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

18És megkísérték Istent az õ szívökben, enni valót kérvén az õ kivánságuk szerint.

19És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

20Ímé, megcsapta a kõsziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az õ népének?

21Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tûz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

22Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az õ segedelmében,

23És ráparancsolt a felhõkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

24És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

25Angyalok kenyerét ette az ember, bõséggel vetett nékik eleséget,

26Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

27És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

28És leszállítá azokat az õ táboruk közepére, az õ sátoraikhoz köröskörül.

29Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

30Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

31Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és fõbbjeik közül [sokakat] megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

32Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az õ csodadolgaiban.

33Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

34Ha ölte õket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

35És eszökbe vevék, hogy Isten az õ sziklájok, és a felséges Isten az õ megváltójok;

36És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

37De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hûségesek az õ szövetségéhez;

38Õ azonban irgalmas és bûnbocsátó, nem semmisít meg, sõt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

39Azért eszébe vevé, hogy test õk, [és olyanok, mint] az ellebbenõ szél, a mely nem tér vissza.

40Hányszor keserítették õt a pusztában, [hányszor] illették fájdalommal a kietlenben?!

41És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

42Nem emlékeztek meg az õ kezérõl, [sem] a napról, a melyen megváltotta õket a nyomorgatótól;

43Midõn kitûzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

44És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

45Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték õket, és békát, a mely pusztítá õket.

46Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

47Jégesõvel pusztítá el szõlõjüket, s figefáikat kõesõvel.

48Odaveté barmaikat a jégesõnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

49Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

50Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

51És megöle minden elsõszülöttet Égyiptomban, az erõ zsengéjét Khám sátoraiban.

52Elindítá mint juhokat, az õ népét, s vezeté õket, mint nyájat a pusztában.

53És vezeté õket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

54És bevivé õket az õ szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az õ jobbkezével.

55És kiûzé elõlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

56De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem õrizék meg bizonyságait;

57Elfordulának ugyanis és hûtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

58Haragra ingerelték õt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

59Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

60És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

61Sõt fogságba viteté erejét, dicsõségét pedig ellenség kezébe.

62És fegyver alá rekeszté az õ népét; és az õ öröksége ellen felgerjede.

63Ifjait tûz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

64Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

65Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hõs, a ki bortól vigadoz;

66És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

67Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

68Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

69És megépíté szent helyét, mint egy magas [vár]at; mint a földet, a melyet örök idõre fundált.

70És kiválasztá Dávidot, az õ szolgáját, és elhozá õt a juhok aklaiból.

71A szoptatós juhok mellõl hozá el õt, hogy legeltesse Jákóbot, az õ népét, és Izráelt, az õ örökségét.

72És legelteté õket szívének tökéletessége szerint, és vezeté õket bölcs kezeivel.