1És kijõvén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az õ tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit. 2Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kõ kövön, mely le nem romboltatik.

3Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?

4És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, 5Mert sokan jõnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek. 6Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreirõl: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. 7Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. 8Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.

9Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyûlöletesek lesztek minden nép elõtt az én nevemért. 10És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyûlölik egymást. 11És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek. 12És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. 13De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. 14És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jõ el a vég.

15Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyrõl Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg): 16Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; 17A ház tetején levõ ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen; 18És a mezõn levõ ne térjen vissza, hogy az õ ruháját elvigye. 19Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon. 20Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon: 21Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha. 22És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok. 23Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek. 24Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. 25Ímé eleve megmondottam néktek. 26Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belsõ szobákban; ne higyjétek. 27Mert a miképen a villámlás napkeletrõl támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is. 28Mert a hol a dög, oda gyûlnek a keselyûk.

29Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égrõl lehullanak, és az egeknek erõsségei megrendülnek. 30És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljõni az ég felhõiben nagy hatalommal és dicsõséggel. 31És elküldi az õ angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyûjtik az õ választottait a négy szelek felõl, az ég egyik végétõl a másik végéig.

32A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár: 33Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó elõtt. 34Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek. 35Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.

36Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül. 37A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is. 38Mert a miképen az özönvíz elõtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne. 39És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is. 40Akkor ketten lesznek a mezõn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. 41Két asszony õröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.

42Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jõ el a ti Uratok. 43Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jõ el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön. 44Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jõ el az embernek Fia.

45Kicsoda hát a hû és bölcs szolga, a kit az õ ura gondviselõvé tõn az õ házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? 46Boldog az a szolga, a kit az õ ura, mikor haza jõ, ily munkában talál. 47Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselõvé teszi õt. 48Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az õ szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; 49És az õ szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene: 50Megjõ annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja, 51És ketté vágatja õt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.