1A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. (1a) Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

2Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

3Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.

4Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.

5Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

6Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

7Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.

8Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

9Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

10A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

11Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.

12De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]

13Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.

14Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

15És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;

16Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.

17Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

18Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.

19Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.

20Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.

21Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.

22Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

23Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

24Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]

25Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

26Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

27De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.

28[ (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted. ]