1Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. (1a) Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

2Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.

3Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.

4Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

5Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

6Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

7Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.

8Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

9Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

10Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.

11Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

12Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

13Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.

14Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

15Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.

16A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

17Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

18Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:

19Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

20Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

21Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.

22Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

23Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!

24Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

25Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.

26[ (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! ]