1Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?

2Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyût pedig buzgóság veszti el.

3Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.

4Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse õket.

5A mit learatnak néki, az éhezõ eszi meg, a töviskerítésbõl is elviszi azt, kincseiket tõrvetõk nyelik el.

6Mert nem porból támad a veszedelem s nem földbõl sarjad a nyomorúság!

7Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.

8Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.

9A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat mûvel, és csudákat, a miknek száma nincsen.

10A ki esõt ad a földnek színére, és a mezõkre vizet bocsát.

11Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.

12A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.

13A ki megfogja a bölcseket az õ csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.

14Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.

15A ki megszabadítja a fegyvertõl, az õ szájoktól, és az erõsnek kezébõl a szegényt;

16Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az õ száját.

17Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!

18Mert õ megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.

19Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.

20Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektõl.

21A nyelvek ostora elõl rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.

22A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.

23Mert a mezõn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.

24Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.

25Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezõn a fû.

26Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.

27Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.