1Miért is nem titkolja el a Mindenható az õ [büntetésének] idejét, és miért is nem látják meg az õt ismerõk az õ [ítéletének] napjait?!

2A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.

3Az árvák szamarát elhajtják, [és] az özvegynek ökrét zálogba viszik.

4Lelökik az útról a szegényeket, [és] a föld nyomorultjai együtt lappanganak.

5Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.

6A mezõn a más vetését aratják, és a gonosznak szõlõjét szedik.

7Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

8A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

9Elszakítják az emlõtõl az árvát, és a szegényen levõt zálogba viszik.

10Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.

11Az õ kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.

12A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törõdik e méltatlansággal.

13Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.

14Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szûkölködõt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

15A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.

16Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.

17Sõt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

18Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szõlõkbe vivõ útra.

19Szárazság és hõség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.

20Elfelejti õt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,

21A ki megrontotta a meddõt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.

22De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.

23Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.

24Magasra emelkednek, egy kevés idõ és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.

25Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?