1Felele pedig Jób, és monda:

2Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?

3Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erõsködtök ellenem?

4Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.

5Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddõdni az én gyalázatom felett?

6Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az õ hálójával õ vett engem körül.

7Ímé, kiáltozom az erõszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.

8Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.

9Tisztességembõl kivetkõztetett, és fejemnek koronáját elvevé.

10Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

11Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.

12Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.

13Atyámfiait távol ûzé mellõlem, barátaim egészen elidegenedtek tõlem.

14Rokonaim visszahúzódtak, ismerõseim pedig elfelejtkeznek rólam.

15Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem elõttök.

16Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.

17Lehelletem idegenné lett házastársam elõtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai elõtt.

18Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.

19Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

20Bõrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.

21Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!

22Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?

23Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!

24Vasvesszõvel és ónnal örökre kõsziklába metszetnének!

25Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

26És miután ezt a bõrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

27A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

28Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk õt üldözni! [látva,] hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.

29Féljetek a fegyvertõl, mert a fegyver a bûnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!