1Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:

2Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg [a dolgot], azután szóljunk.

3Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?

4Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kõszikla helyérõl?

5Sõt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az õ tüzöknek szikrája.

6A világosság elsötétedik az õ sátorában, szövétneke kialszik felette.

7Erõs léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg õt.

8Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.

9A sarka tõrbe akad, és kelepcze fogja meg õt.

10Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az õ [szokott] ösvényén.

11Mindenfelõl félelmek rettentik õt, és üldözik õt léptennyomon.

12Éhség emészti fel az õ erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.

13Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.

14Eltünik sátorából az õ bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik õ.

15Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.

16Alant elszáradnak gyökerei, és felülrõl levágatik az ága.

17Emlékezete elvész a földrõl, még az utczákon sem marad fel a neve.

18A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségérõl elüldözik õt.

19Sem fia, sem unokája nem lesz az õ népében, és semmi maradéka az õ tanyáján.

20Az õ pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élõ embereket.

21Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.