1Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:

2Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?

3Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?

4Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az õ gonoszságuk miatt vetette el õket.

5De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz [bocsánatért] könyörögsz;

6Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.

7És ha elõbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.

8Mert kérdezd meg csak az azelõtti nemzedéket, és készülj csak fel az õ atyáikról való tudakozódásra!

9Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.

10Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!

11Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?

12Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fûnél elébb elszárad.

13Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenrõl elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége [is ]elvész.

14Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.

15Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.

16Bõ nedvességû ez a napfényen [is,] és ágazata túlnõ a kertjén.

17Gyökerei átfonódnak a kõhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.

18Ámha kiirtják helyérõl, megtagadja ez õt: Nem láttalak!

19Ímé ez az õ pályájának öröme! És más hajt ki a porból.

20Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád elõmenetelt.

21Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.

22Gyûlölõid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.