1Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az õ napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?

2A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az õ bérét:

3Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.

4Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással [reggeli] szürkületig.

5Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bõröm összehúzódik és meggennyed.

6Napjaim gyorsabbak voltak a vetélõnél, és most reménység nélkül tünnek el.

7Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.

8Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám [veted] szemed, de már nem vagyok!

9A felhõ eltünik és elmegy, így a ki leszáll a [sír]ba, nem jõ fel [többé].

10Nem tér vissza többé az õ hajlékába, és az õ helye nem ismeri õt többé.

11Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserûségében.

12Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy õrt állítasz ellenem?

13Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:

14Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;

15Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.

16Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tõlem, mert nyomorúság az én életem.

17Micsoda az ember, hogy õt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?

18Meglátogatod õt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod õt.

19Míglen nem fordítod el tõlem szemedet, nem távozol csak addig is tõlem, a míg nyálamat lenyelem?

20Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek õrizõje? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.

21És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bûnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.