1Tovább is felele Elihu, és monda:

2Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?

3Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belõle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?

4Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.

5Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!

6Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bûneidet, mit ártasz néki?

7Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedbõl?

8Az olyan embernek [árt] a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának [használ.]

9A sok erõszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;

10De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtõm, a ki hálaénekre indít éjszaka;

11A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?

12Akkor azután kiálthatnak, de õ nem felel a gonoszok kevélysége miatt;

13Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.

14Hátha még azt mondod: Te nem látod õt; az ügy elõtte van és te reá vársz!

15Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:

16Azért tátja fel Jób hívságra a száját, [és] szaporítja a szót értelem nélkül.