1Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.

2A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.

3Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felõl, mert kõszálam és erõsségem vagy te.

4Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezébõl; a hamisnak és kegyetlennek markából!

5Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtõl fogva!

6Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhébõl te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.

7Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erõs bizodalmam.

8Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsõségeddel.

9Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erõm, ne hagyj el engem!

10Mert felõlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,

11Mondván: Az Isten elhagyta õt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.

12Oh Isten, ne távozzál el tõlem! Én Istenem, siess segítségemre!

13Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!

14Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.

15Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.

16Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!

17Oh Isten, gyermekségemtõl tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.

18Vénségemig és megõszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendõnek a te nagy tetteidet.

19Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!

20A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, [de] ismét megelevenítesz, és a föld mélységébõl ismét felhozol minket.

21Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz [és] megvigasztalsz engem.

22Én is tisztellek téged lanttal a te hûségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!

23Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.

24Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.