1Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára. (1a) Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.

2Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erõs kõszálam, erõdített házam, hogy megtarts engem.

3Mert kõsziklám és védõváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.

4Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erõsségem.

5Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hûséges Isten.

6Gyûlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.

7Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat [és] megismered a háborúságokban lelkemet;

8És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, [sõt] tágas térre állatod lábaimat.

9Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.

10Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban [múlnak] éveim; bûnöm miatt roskadoz erõm, és kiasznak csontjaim.

11Temérdek üldözõm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerõseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tõlem.

12Töröltettem, akár a halott, az emlékezetbõl; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.

13Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelõl, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.

14De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.

15Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezébõl és üldözõimtõl.

16Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.

17Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg [és] pusztuljanak a Seolba.

18A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerõen szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.

19Mily bõséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félõknek, [és] megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai elõtt.

20Elrejted õket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elõl; sátorban õrzöd õket a perpatvarkodó nyelvektõl.

21Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerõsített városon!

22Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elõl; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.

23Szeressétek az Urat mind ti õ kedveltjei; a híveket megõrzi az Úr és bõven megfizet a kevélyen cselekvõknek!

24[ (Psalms 31:25) Legyetek erõsek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat! ]