1Ének. Dávid zsoltára. (1a) Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is [kész.]

2Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!

3Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!

4Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod!

5Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön!

6Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!

7Az õ szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.

8Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm.

9Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.

10Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?

11Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?

12Adj szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert hiábavaló az emberi segítség!

13[ (Psalms 108:14) Istennel hatalmasan cselekszünk, és õ megtapodja ellenségeinket. ]