1Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megõrizze a te elméd;

2Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendõs életet, és békességet hoznak néked bõven.

3Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;

4Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei elõtt.

5Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédbõl; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.

6Minden te útaidban megismered õt; akkor õ igazgatja a te útaidat.

7Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.

8Egészség lesz [ez] a te testednek, és megújulás a te csontaidnak.

9Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjébõl.

10Eképen megtelnek a te csûreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtód válúi.

11Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az õ dorgálását.

12Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az õ fiát, a kit kedvel.

13Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez.

14Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme.

15Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörûségeid nem hasonlíthatók hozzá.

16Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség.

17Az õ útai gyönyörûséges útak, és minden ösvényei: békesség.

18Életnek fája ez azoknak, a kik megragadják, és a kik megtartják boldogok!

19Az Úr bölcseséggel fundálta a földet, erõsítette az eget értelemmel.

20Az õ tudománya által fakadtak ki a mélységbõl [a vizek,] és a felhõk csepegnek harmatot,

21Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtõl, õrizd meg az igaz [bölcseséget,] és a meggondolást!

22És lesznek [ezek] élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak.

23Akkor bátorsággal járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd.

24Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörûséges lesz a te álmod.

25Ne félj a hirtelen való félelemtõl, és a gonoszok pusztításától, ha eljõ;

26Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megõrzi a te lábadat a fogságtól.

27Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése.

28Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, [a mit kér.]

29Ne forralj a te felebarátod ellen gonoszt, holott õ együtt ül bátorságosan te veled.

30Ne háborogj egy emberrel is ok nélkül, ha nem illetett gonoszszal téged.

31Ne irígykedjél az erõszakos emberre, és néki semmi útát ne válaszd.

32Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az õ titka.

33Az Úrnak átka van a gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja.

34Ha kik csúfolók, õ megcsúfolja [azokat;] a szelídeknek pedig ád kedvességet.

35A bölcsek tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak.