1Zsoltár, ének szombat napra. (1a) Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!

2Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hûséges voltodat.

3Tíz húrú hegedûvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.

4Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek mûveiben örvendezem.

5Mely nagyok Uram a te mûveid, igen mélységesek a te gondolataid!

6A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:

7Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fû, és virágoznak mind a hamisság cselekedõk, mindörökké elveszszenek õk;

8Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!

9Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, [és ]elszélednek mind a hamisság cselekedõk!

10De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.

11És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevõkön mulat majd a fülem.

12Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.

13Plánták [õk] az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.

14Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellõk lesznek;

15[ (Psalms 92:16) Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kõsziklám, és hogy nincsen hamisság benne! ]