1Az éneklõmesternek a nehilótra, Dávid zsoltára. (1a) Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat!

2Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom!

3Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok.

4Mert nem olyan Isten vagy te, a ki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz.

5Nem állhatnak meg szemeid elõtt a kevélyek, gyûlölsz te minden bûnt cselekedõt.

6Elveszted, a kik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert útálja az Úr.

7Én pedig a te kegyelmed sokaságából házadba mehetek; leborulok szent templomodban a te félelmedben.

8Uram, vezess engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd elõttem a te útadat!

9Mert nincsen az õ szájokban egyenesség, belsejök csupa romlottság; nyitott sír az õ torkuk, nyelvökkel hizelkednek.

10Kárhoztasd õket, oh Isten; essenek el saját tanácsaik által; taszítsd el õket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened.

11És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod õket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet.

12[ (Psalms 5:13) Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizszsal. ]