1Az éneklõmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára. (1a) Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.

2Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!

3Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?

4Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;

5Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsõít téged?

6Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.

7Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.

8Távozzatok tõlem mind, ti bûnt cselekedõk, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.

9Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat.

10[ (Psalms 6:11) Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen. ]