1Jõjjetek népek és halljátok, nemzetségek figyeljetek, hallja a föld és teljessége, e föld kereksége és minden szülöttei.

2Mert haragszik az Úr minden népekre, és megbúsult minden õ seregökre; megátkozá, halálra adta õket.

3Megöltjeik temetetlen maradnak, hulláik bûze felszáll, és hegyek olvadnak meg vérök miatt.

4Elporhad az ég minden serege, és az ég mint írás egybehajtatik, és minden serege lehull, miként lehull a szõlõ levele és a fügefáról a hervadó lomb.

5Mert megrészegült fegyverem az égben, és ímé leszáll Edomra, átkom népére, ítéletre.

6Az Úr fegyvere telve vérrel, megrakva kövérrel, bárányoknak és bakoknak vérével, a kosoknak vesekövérével; mert áldozatja lesz az Úrnak Boczrában, és nagy öldöklés Edom földén.

7Elhullnak a bivalyok is velök, és a tulkok a bikákkal, és megrészegedik földük vértõl, és poruk borítva lesz kövérrel.

8Mert bosszúállás napja ez az Úrnak, a megfizetés esztendeje Sionnak ügyéért.

9És változnak patakjai szurokká, és pora kénkõvé, és lészen földe égõ szurokká.

10Éjjel és nappal el nem alszik, örökre fölgomolyog füstje, nemzetségrõl nemzetségre pusztán marad, soha örökké senki át nem megy rajta;

11És örökségül bírándja azt ökörbika, sündisznó; és gém és holló lakja azt, és fölvonják rá a pusztaság mérõkötelét és a semmiségnek köveit.

12Nemesei nem választanak többé királyt, és minden fejedelmei semmivé lesznek.

13És fölveri palotáit tövis, csalán és bogács a bástyáit, és lesz sakálok hajléka és struczok udvara.

14És találkozik vadmacska a vadebbel, és a kisértet társára talál, csak ott nyugszik meg az éji boszorkány és [ott] lel nyughelyet magának.

15Oda rak fészket a bagoly és tojik és ül tojáson és költ árnyékában, csak ott gyûlnek együvé a sasok!

16Keressétek meg majd az Úr könyvében, és olvassátok: ezeknek egy hijjok sem lesz, egyik a másiktól el nem marad; mert az Õ szája parancsolta, és az Õ lelke gyûjté össze õket!

17Õ vetett sorsot köztök, és keze osztá ki azt nékik mérõkötéllel; örökre bírni fogják azt, nemzetségrõl nemzetségre lakoznak abban.