1Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlõjét szopta, 2Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába,

3Az õ balkeze az én fejem alatt, 4Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,

5Kicsoda ez a ki feljõ a pusztából,

6Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, 7Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet:

8Kicsiny húgunk van nékünk, 9Ha õ kõfal, 10[Mikor] én [olyan leszek, mint] a kõfal,

11Szõlõje volt Salamonnak Baálhamonban, 12Az én szõlõmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz:

13Oh te, a ki lakol a kertekben!

14Fuss én szerelmesem,