1Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlõjét szopta,

2Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába,

3Az õ balkeze az én fejem alatt,

4Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,

5Kicsoda ez a ki feljõ a pusztából,

6Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre,

7Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet:

8Kicsiny húgunk van nékünk,

9Ha õ kõfal,

10[Mikor] én [olyan leszek, mint] a kõfal,

11Szõlõje volt Salamonnak Baálhamonban,

12Az én szõlõmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz:

13Oh te, a ki lakol a kertekben!

14Fuss én szerelmesem,