1Dávid zsoltára emlékeztetõül. (1a) Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!

2Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.

3Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.

4Mert bûneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erõm felett.

5Megsenyvedtek, megbûzhödtek sebeim oktalanságom miatt.

6Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.

7Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.

8Erõtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserûsége miatt jajgatok.

9Uram, elõtted van minden kívánságom, és nincs elõled elrejtve az én nyögésem!

10Szívem dobogva ver, elhágy erõm, s szemem világa - az sincs már velem.

11Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.

12De tõrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.

13De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.

14És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.

15Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!

16Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!

17És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig elõttem van.

18Sõt bevallom bûneimet, bánkódom vétkem miatt.

19De ellenségeim élnek, erõsödnek; megsokasodtak hazug gyûlölõim,

20És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.

21Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tõlem!

22[ (Psalms 38:23) Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm! ]