1Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklõmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. (1a) Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente elõtted vagyok:

2Jusson elõdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!

3Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.

4Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.

5A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtõl.

6Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.

7A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.

8Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

9Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.

10Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.

11Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?

12Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

13De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:

14Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tõlem?

15Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

16Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.

17Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.

18[ (Psalms 88:19) Elszakasztottál tõlem barátot és rokont; ismerõseim a - setétség. ]