1Az éneklõmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. (1a) Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

2Ha megszabom a határidõt, én méltányosan ítélek.

3A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erõsítem meg annak oszlopait. Szela.

4A kérkedõknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

5Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

6Mert nem napkelettõl, sem napnyugattól, s nem is a puszta felõl [támad] a felmagasztalás;

7Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

8Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belõle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevõje.

9Én pedig hirdetem [ezt] mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.

10[ (Psalms 75:11) És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak. ]