2Ha gonoszok jõnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim - õk botlanak meg és hullanak el.

3Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis [õ benne] bízom én.

4Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az õ templomában.

5Bizony elrejt engem az õ hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.

6Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az õ sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.

7Halld meg, Uram, hangomat - hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!

8Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!

9Ne rejtsd el orczádat elõlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítõm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!

10Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.

11Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözõim miatt.

12Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erõszakot lihegnek.

13Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élõknek földén!

14Várjad az Urat, légy erõs; bátorodjék szíved és várjad az Urat.