1Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára. (1a) Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet!

2A kik gonoszt gondolnak szívökben, [és] minden nap háborút kezdenek.

3Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.

4Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.

5Tõrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.

6Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!

7Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!

8Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elõ, mert felfuvalkodik! Szela.

9A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.

10Eleven szenek hulljanak reájok; tûzbe vesse õket, örvényekbe, fel ne keljenek!

11A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert ûzze a veszedelem, míg nyaka szakad.

12Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.

13[ (Psalms 140:14) Csak az igazak magasztalják a te nevedet, [s] orczád elõtt lakoznak az igazságosak. ]