1A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja õ.

2Nem erõsül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul.

3A derék asszony koronája az õ férjének; de mint az õ csontjaiban való rothadás, [olyan] a megszégyenítõ.

4Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.

5Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.

6Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.

7Az õ értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjû útálatos lesz.

8Jobb, a kit kevésre tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szûk kenyerû.

9Az igaz az õ barmának érzését [is] ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.

10A ki míveli az õ földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.

11Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád [gyümölcsöt.]

12Az ajkaknak vétkében gonosz tõr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.

13Az õ szájának gyümölcsébõl elégedik meg a férfi jóval; és az õ cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.

14A bolondnak úta helyes az õ szeme elõtt, de a ki tanácscsal él, bölcs az.

15A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.

16A ki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot.

17Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tõrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.

18Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.

19Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.

20Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.

21Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hûségesen, kedvesek õ nála.

22Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot.

23A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizetõ lesz.

24A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.

25Útba igazítja az õ felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti õket.

26Nem süti meg a rest, a mit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.

27Az igazságnak útjában van élet; és az õ ösvényének úta halhatatlanság.

28