1Ledõl Bél, elesik Nebó, oktalan barmokra kerülnek szobraik, és miket ti hordoztatok, felrakatnak, terhéül a megfáradott [állat]nak;

2Elesnek, összerogynak együtt, nem menthetik meg a terhet; és õk magok fogságba mennek.

3Hallgassatok rám, Jákób háza és Izráel házának minden maradéka, a kiket [magamra] raktam anyátok méhétõl fogva, és hordoztalak születésetek óta;

4Vénségtekig én vagyok az, és megõszüléstekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom.

5Kihez hasonlíttok engem, és kivel tesztek egyenlõvé? És kivel vettek egybe, hogy hasonlók volnánk?

6Kitöltik az aranyat az erszénybõl, és ezüstöt mérnek a mértékkel, és ötvöst fogadnak, hogy abból istent csináljon; meghajolnak, leborulnak elõtte.

7Vállukra veszik azt és hordozzák, majd állványára helyezik és veszteg áll, helyérõl meg nem mozdul, ha kiáltasz is hozzá, nem felel, nyomorúságodból nem szabadít meg.

8Emlékezzetek meg errõl, és legyetek erõsek, vegyétek eszetekbe, pártütõk!

9Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos.

10Ki megjelentem kezdettõl fogva a véget, és elõre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat;

11Ki elhívom napkeletrõl a sast, meszsze földrõl tanácsom férfiát; nem csak szóltam, ki is viszem, elvégezem, meg is cselekszem!

12Hallgassatok reám, kemény szívûek, a kik távol vagytok az igazságtól.

13Elhoztam igazságomat, nincs messze, és az én szabadításom nem késik, Sionban lesz szabadításom, és Izráelen dicsõségem.