1Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára. (1a) Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtõl való félelemtõl mentsd meg éltemet.

2Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elõl, a gonosztevõknek gyülekezetétõl.

3A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserû beszédöket.

4Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.

5Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tõrt vetnek titkon, mondják: ki látja õket?

6Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.

7De meglövi õket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.

8És megejtik õket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki õket látja.

9Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.

10[ (Psalms 64:11) Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívûek. ]