1Dávid zsoltára; fia, Absolon elõl való futásakor. (1a) Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!

2Sokan mondják az én lelkem felõl: Nincs számára segítség Istennél, Szela.

3De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsõségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.

4Felszóval kiálték az Úrhoz, és õ meghallgata engemet, az õ szentsége hegyérõl. Szela.

5Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.

6Nem félek sok ezernyi néptõl sem, a mely köröskörül felállott ellenem.

7Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted.

8[ (Psalms 3:9) Az Úré a szabadítás; [legyen] a te népeden a te áldásod. Szela. ]