1Dávidé. énekkel áldlak az istenek elõtt.

2Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

3Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erõ [támadt.]

4Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

5És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsõsége!

6Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

7Ha nyomorúságban vergõdöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

8Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!