1Az Ezrahita Ethán tanítása. (1a) Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrõl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal!

2Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerõsíted a te hûséges voltodat az egekben, [mondván:]

3Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:

4Mindörökké megerõsítem a te magodat, és nemzetségrõl nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.

5És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében.

6Mert a felhõkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?

7Igen rettenetes Isten [õ] a szentek gyûlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.

8Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erõs, mint te vagy Uram? És a te hûséges voltod körülvesz téged.

9Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az õ habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.

10Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erõs karoddal elszélesztetted ellenségeidet.

11Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.

12Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.

13A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te jobbod méltóságos.

14Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hûség jár a te orczád elõtt.

15Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!

16A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.

17Mert az õ erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.

18Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.

19Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat;

20Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt,

21A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt.

22Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt;

23Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit.

24És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva.

25És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre.

26Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!

27Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.

28Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele.

29És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait.

30Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;

31Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:

32Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat;

33De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.

34Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.

35Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?

36Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.

37Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela.

38De te [mégis] elvetetted és megútáltad [õt,] és megharagudtál a te felkentedre.

39Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az õ koronáját.

40Lerontottad az õ kõfalait mind; romokká tetted erõsségeit.

41Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt.

42Felmagasztaltad az õ szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.

43Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted õt a harczban.

44Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted.

45Az õ ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.

46Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tûz?

47Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!

48Kicsoda oly erõs, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezébõl? Szela.

49Hol van a te elõbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hûséges voltodra!

50Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben,

51A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit.

52[ (Psalms 89:53) Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen. ]