1Az éneklõmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesrõl. (1a) Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: mûvem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla.

2Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké.

3Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsõségedet és ékességedet.

4És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért [és] jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed.

5Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében.

6Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája.

7Szereted az igazságot, gyûlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.

8Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged.

9Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felõl királyné áll ofiri aranyban.

10Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát.

11Szépségedet a király kivánja; hiszen urad õ, hódolj hát néki!

12Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked.

13Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája.

14Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szûzek [vonulnak] utána, az õ társnõi; néked hozzák õket.

15Bevezetik õket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába.

16Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed õket fejedelmekké mind az egész földön.

17[ (Psalms 45:18) Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékrõl nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek! ]